Miért kedveljük Jeffrey Dahmert?
Mi vezetett a szörnyeteggé váláshoz?
Már születése előtt az anyja gyógyszereket szedett, ez pedig kihat a magzat idegrendszeri fejlődésére, így mondhatjuk, adott a biológiai alap amivel érkezett. Később a sorozatban az anyjával való kapcsolata sem volt egy igazán szoros és jól kötődő kapcsolatként bemutatva. Nagy kihatással lehetett a személyiségének fejlődésére a szülei közötti konfliktus, aminek állandó szemtanúja volt, tehát nem tudott egy funkcionális családban felnőni. Majd sorra a családja tagjai el is hagyták hosszabb időre, így tinédzserként magát kellett ellátnia. Az iskolában is nehezen szocializálodott, sokszor gúnyban volt része és tinédzser korában nehéz lehetett szembenéznie a homoszexualitásával teljesen egyedül megbírkozni vele, ami mellé a halott állatok boncolásának izgalma is társult, ez az igzalom egy idő után emberi testekre is áttevődött. Ezekkel a gondolatokkal kellett egyedül szembenéznie, félve az ítélkezéstől és az őrültnek titulálástól. Ugyanekkor kezdődtek az itallal kapcsolatos problémái, ezt a megküzdési stratégiát választotta ahhoz, hogy jobban tudja magát érezni, ellazuljon. Láthatjuk, hogy mennyire szerteágazó és komplex hatásokkal állunk szemben amik őt érték, vagyis a környezet és a biológia kölcsönhatásáról van szó.
Hogyan lehetett volna megelőzhető minden szörnyűség?
Sajnos egy olyan környezetben nevelkedett ahol senki sem figyelt rá, annak ellenére hogy tanulási és alkohol problémái is voltak, sem az családjában sem az iskolában nem kapott segítséget, mondhatjuk tudomást sem vettek a problémákról. A 80-as években a segítségnyújtás területei sem voltak anyira fejlettek, hogy bárki foglalkozzon a problémáival, viszont már az iskolában elejét lehetett volna venni stressz és más megküzdési stratégiák tanításával, persze komolyabb terápiára lett volna szükség, amint láthatjuk a végkimenetelből. Valamint egy funkcionális család(ahol a szerepek megfelelően vannak kitöltve) kialakításával. Legfontosabb, gyerekkorában egy elfogadó környezet, ahol megnyílhat és merhet segítséget kérni, ahol nyugodtan beszélhet nem csak arról, hogy homoszexuális, hanem a boncolással kapcsolatos fantáziájáról is. Egy megfelelő környezet a legoptimálisabb fejlődést nyújthatja és segítséget a legmegfelelőbb döntések meghozásában. Hogy ne kelljen egyedül szembenéznie minden vele történő nehézséggel.
Segítség pontokat jelenthetett: Első börtönbe kerülése (ahol feltételezhetően kaphatott pszichológiai segítséget), katonaságba való bevonulása (ahol fegyelme és szabályokat tanult), nagyanyjával való kapcsolata (akivel megpróbáltatott egy szorosabb családi köteléket kialakítani és aki a spiritualitás felé terelgette őt).
Miért szimpatikus nekünk Jeffrey?
Elsősorban úgy látom, hogy a Netflix egy olyan szögből mutatta be a cselekményt ami által könnyedén tudunk kapcsolódni a történtekhez, a sorozat varázsa mondhatni ránk is hat. Ehhez, hozzátartozik az is, hogy az emberi agy működésében folyamatosan a logikus képet keresi, szükségünk van magyarázatokra, hogy a hiedelmeinkből (a múltbeli tapasztalataink által próbáljuk megérteni a jelenünket és megjósolni a jövőt) felépített világunk ne dőljön össze.
A sorozatban Jeffrey-t egészen gyerekkorától követhetjük felcseperedni, minden megpróbáltatáson keresztül menni, az élete során és valljuk be folyamatos magyarázatokat találunk, már mondhatni elromantizálódtak a történések. Folyton jelen van a kép, hogy még a saját családja is magára hagyja Jeffrey-t, mindezzel pedig ő nem tudott megküzdeni, jobban mondva egy olyan megküzdési mechanizmust használt amit a társadalom ellenez, először alkoholhoz nyúlt segítségért. Később aztán áldozatokat gyilkolt meg, elmondása szerint azért, hogy ne tudja elhagyni őt senki többé. A szimpátia kialakulásában az a tény is segít nekünk, hogy a gyilkosságokat nem láttuk. A sorosat meghagyta a képzelőerőnknek a részleteket, ugyanakkor azzal a tudattal néztük a történéseket, hogy Jeffry nem feltétlenül egy másik ember halálát akarta, nem kegyetlenül megkínozni akarta az áldozatokat, hanem valakivel akart lenni, aki nem hagyja el őt. Mindaz, hogy tudjuk elhagyatottságon, bántáson, szülői elhanyagoláson ment keresztűl, láttuk a próbálkozásait a változtatásra, mindezek összessége felébreszti sokunkban az empátiát. Mindez által Jeffrey nem egy tipikus sorozatgyilkosként rajzolódik ki a fejünkben, aki a kegyetlensége kiélését vagy épp az áldozatok megalázását keresi, ahogyan azt láthattuk a legtöbb esetben más gyilkosoknál. Egy szorongó embert látunk, akinek szüksége van az alkoholra a gyilkoláshoz és ellazuláshoz, és meg tudjuk érteni a gyerekkora miatt, hogy mennyire fél az elhagyástól, és már mondhatni a nézők is szerettek volna neki egy működő kapcsolatot. Láthattuk, hogy minden alkalommal akkor változott meg gyökeresen a viselkedése, amikor valaki megpróbált tőle eltávolodni, akár csak egy kis időre is.
Érdekesség, hogy mikor elkapták a gyilkosságok kapcsán, az előtt jelent meg a Bárányok hallgatnak című film, ami nagy sikert aratott és így jóval felkapottabb lett a sorozatgyilkos témakör. Ez magyarázat lehet arra, hogy miért volt annyi rajongója a börtönbüntetése alatt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése