Beszélnünk kell önmagunk elfogadásáról

A mindennapjainkat könnyítheti meg, legfőképpen ha jó viszonyt ápolunk önmagunkkal és ezáltal másokkal. Mondhatni az önértékelés és önbecsülés első lépcsőfoka, amit magunkért tehetünk az, hogy elfogadjuk önmagunkat. 

Belegondolva, hogyan akarunk valaki mással egy jól működő kapcsolatot kialakítani, ha még magunkkal sem tudjuk megtenni? 

Mi az önelfogadás?

 

Mindazok, akik szeretik és el tudják fogadni önmagukat, ez a külső és belső tulajdonságokra is értendő. Ez egy igen is bejárható út mindenkinek, életünk végéig változhatunk, így ez azt is jelenti, hogy folyamatosan fejleszthetjük az önelfogadásunkat, sosem lesz egy olyan pont senki életében ahol azt mondhatja, hogy rendben most már elértem a maximumot, nincs hova tovább fejlődni. Aki pedig már jó úton halad, annak is folyamatosan tennie kell azért, hogy jó kapcsolatot tudjon ápolni önmagával. 

Azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk kapcsolódni önmagunkhoz, elfogadni és megélni minden érzésünket. Ennek egy fontos része, hogy akkor is tudj magaddal kedves és megértő lenni, mikor nem úgy alakulnak körülötted a dolgok, ahogyan te eltervezted. Elengeded azt az irreális elvárást, hogy tökéletes legyél. 

Egy nagyon fontos forráspontja gyerekkorunkban a családunkkal való viszonyunkból ered, az a gyerek akivel a szülei elfogadóak voltak, nem kritizálták sokkal könnyebb táskával indul az önszeretet és önelfogadás útján. Ehhez hozzátartozik, hogy merjünk gyermekkorban cselekedni, merjünk új dolgokat kipróbálni, ha nem tesszük és csak stagnálunk, akkor nem lesznek olyan helyzetek, amit el tudnának fogadni a szülők. 

Hogyan fogadjam el önmagam? 

Ismerni magamat + együttérezni magammal a nehéz időkben + a valóságot is szem előtt tartani

Ez nem azt jelenti, hogy mindennel egyet tudsz érteni, az is része, hogy ki tudjuk mondani “én így nem érzem jól magam, tudom milyen út vezet oda, hogy sokkal jobban érezzem magam a bőrömben”. Ezen az úton pedig mindannyian máshonnan indulunk, más élményekkel, emlékekkel, szociális környezettel. Ezért nem lehet megmondani, hogy ki jár előrébb, mert máshonnan indulva, más puttonnyal és más utakon járjuk be, ezért ne is próbáld magad másokhoz mérni. 

Nagyon sokat tud segíteni, ha olyan kapcsolatban vagyunk, olyan szociális környezet vesz körül minket, ahol elfogadást kapunk. Nem előnyös, ha a párunk, családunk, barátaink folytonos kritikájának a kereszttüzében állunk, ha nagyon sokszor hallunk elhangzani mondatokat, akaratlanul is elkezdünk azonosulni velük. 

Önmagunkkal való együttérzés: mikor képesek vagyunk elfogadni, hogy mi is hibázunk, de ezeket a hibákat nem rójuk fel magunknak. Próbáljuk reálisan látni a helyzetet amiben vagyunk, vagyis tudomást veszünk a jó és rossz tulajdonságainkról egyarán, nem úgy teszünk, mintha nem létezne valamelyik aspektus. 

Ne tégy mást felelőssé azért, hogy szeretve érezd magad. Beleshetünk abba a hibába, hogy egy másik emberhez kötjük a boldogságunkat. Ne akkor érezd magad elég jónak, ha pozitív visszajelzéseket kapsz másoktól vagy bármivel kapcsolatban amiért te megdolgoztál és “elvárnád” a megbecsülését. Ha te a tőled telhető legtöbbet megtetted, igenis büszke lehetsz arra, hogy saját erődből meddig jutottál el. 

A közösségi médiának nagyon negatív hatásai lehetnek az önértékelésünkre, önelfogadásunkra, mert folyamatosan tökéletes életeket sugároz nekünk vissza. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy igaz, amit látunk és szembe állítjuk vele a saját életünket. Könnyedén beleestünk az önkritika csapdájába. Azt ajánlom amikor csak tudod kerüld a szociális médiát. 

Az egyik módja, hogy bekövetkezzen a változás bennünk, mikor már nem rejtegetjük magunk és mások előtt az a bizonyos “hibát” hanem fel tudjuk vállalni, hogy igenis emberből vagyunk, ugyan úgy mint mindenki más. Ha folyamatosan látjuk azokat a területeket min változtatni szeretnénk, segít a motivációban, hogy apró lépésekkel kezdve fejlődjünk. Ameddig csak takargatjuk, addig nem tudjuk tudatosítani, felvállalni az érzéseket vele kapcsolatban, addig nem tudunk gyógyulni és fejlődni sem.

 

Feladat: 

Könnyebb úgy elkezdeni ezen az úton sétálni, ha szeretettel fordulunk magunkhoz. Általában a szüleinkhez, barátainkhoz, párunkhoz szeretetteljes odafigyeléssel fordulunk, akkor is, ha valamiért nem végeznek el egy feladatot tökéletesen. Fordulj magadhoz olyan megértéssel, mintha egy számodra nagyon fontos emberrel beszélnél egy rossz napján. 

Felhasznált szakirodalom - podcast: 

Teljességünk felé: Az önszeretetről, önelfogadásról beszélgetünk

Pszichoforyou: Ha szerettél már valakit, az önelfogadás is menni fog - PFY Lélekerősítő podcast